Laikusként nem látszik nagy problémának, sőt akár cukinak is tűnhet, valójában azonban komoly gondokat okoz az úgynevezett nyelvlökéses nyelés, azaz amikor a gyerek úgy nyel, hogy közben kidugja a nyelvét, illetve nyelés közben nem zárja össze a fogsorát. Az elváltozás nemcsak gyerekeket érint, de alapvetően a szülő felelőssége, hogy felismerje a problémát.

Csecsemőkorban természetes a nyelvlökéses nyelés, vagyis amikor a nyelv előre lökődik, és támaszt keres nyelés közben – másképp nem is tudna szopni a csecsemő. Később azonban ez a technika fokozatosan eltűnik, a gyerekek általában a fogváltáskor, vagyis öt-hatéves korukra hagyják el a nyelvlökéses nyelést.

Ami korábban tehát normális volt, az ebben a korban már rossz beidegződés. A nyelvlökéses nyelés valójában sokkal több a nyelés véghez vitelénél: ez egy myofunkcionális, azaz izomműködési zavar, amelynek ráadásul komoly következménye lehet, amit már csak összetett, több szakember bevonásával végzett kezeléssel lehet orvosolni. Általában logopédus, fogszabályozó szakorvos és fül-orr-gégész együttes munkája szükséges, ráadásul elengedhetetlen a szülő elkötelezettsége és a gyerek türelme.

De miről is van szó?

A nyelvlökéses nyelés során a nyelv rosszul helyezkedik el a szájban: előre türemkedik, hozzá nyomódik a fogsorhoz, sok esetben elöl vagy oldalt ki is bukkan a fogsor mögül. Azt gondolhatnánk, hogy ez nem nagy dolog, elvégre a fog erős és szinte bármit képesek vagyunk megrágni, valójában a helyzet az, hogy meglepően komoly terhelésnek van kitéve ebben az esetben.

Naponta ezer-kétezer nyeléssel számolva az egyszeri behatások már jelentős mértékben terhelik a fogakat, ráadásul a fogak valójában könnyen elmozdulhatnak, előre vagy hátra dőlhetnek, ha folyamatos erőhatásnak vannak kitéve. A nyelvlökéses nyelés drasztikus elváltozást okozhat a fogak és a fogsor állapotában, elhelyezkedésében.

A dolog nem áll meg ugyanakkor ott, hogy rosszul állnak a fogak, ez ugyanis csak egy következmény a sok közül. A rossz nyelési technika következtében ugyanis az arc, a nyak és váll izomzata is átalakulhat. A nyelvlökéses nyelés ugyanis extra izommunkára sarkallja ezeket az izomokat, olyan mozgásra, ami valójában nem természetes. Extrém esetben akár a törzsizomzatban is kimutatható a negatív elváltozás.

Több okra vezethető vissza

A nyelvlökéses nyelés jellemzően több ok miatt alakul ki. Együtt járhat a mozgásszegény életmóddal, rossz tartással és alapesetben renyhe izomzattal is. A gyerekek – persze nemcsak gyerekek – rendkívül sok időt töltenek a kütyük, telefonok és számítógépek előtt, emiatt rögzül a rossz testtartás. Előrebukik a fej, különös terhelést kap a váll, a nyak, és már fiatal korban kialakulnak olyan elváltozások, amelyek normális esetben csak idős korban fordul elő.

Az is ront a helyzeten, ha a gyerek túl sokáig szopik anyatejet, de az is, a túl korán tér át a tápszerre, és nagy lyukú cumit kap. Ront a helyzeten a túl sokáig használt csőrös pohár, ha a gyerek sokáig szopja az ujját – óvodás, iskolás korában is. A nyelvizomzat megfelelő működését segíti a rágás, vagyis ha a gyerek mindent felaprítva, szétfőzve, puhára törve kap meg, nem kapnak feladatot a rágóizmok. Mindezen elemek, illetve azok többségének együttes jellemzője okolható a nyelvlökéses nyelés megmaradásáért, rögzüléséért.

Honnan lehet felismerni?

Honnan tudja a szülő, hogy a gyereke nyelvlökéssel nyel? Több dolog is árulkodó lehet, de fontos, hogy a szülő ne állítson fel egyedül diagnózist és kezdjen házi praktikákat alkalmazni, inkább forduljon szakemberhez. Valószínűsíthető a nyelvlökéses nyelés, ha az alábbiak jellemzőek: a gyerek nyitott szájjal lélegzik, a nyelv gyakran kilóg a szájából elöl vagy oldalt. Rossz a harapás, jellemző a túlzott nyálképződés vagy épp a folyton cserepes ajkak. A gyerek feje alaphelyeztben is előre dől, furcsán eszik (csámcsog, túl keveset rág, habzsol, vagy épp ellenkezőleg, túl sokat nyammog a falaton).

Az elváltozások a beszédben is megmutatkoznak: gyakori a pöszeség, illetve az alveoláris hangok rossz kiejtése (t, d, n, l, r, cs, dz, s, z). Nyilvánvaló, hogy a probléma nemcsak, illetve elsősorban nem esztétikai jellegű. A fogsor mellett az állkapocs és az arccsont is deformálódhat, az izomzat nem megfelelő terhelést kap, vagyis akár az egész testre, életmódra is kihathat a rossz nyelés.

A kezelés bonyolult

A gond felismerését követően a kezelés hosszadalmas és fárasztó. Egyrészt kezelni kell a nyelvlökéses nyelés miatt kialakult deformitásokat, ami praktikusan a fog szabályozását jelenti. Másrészt meg kell szüntetni a kiváltó okot, vagyis a rossz szokást. Előbbi logopédus, utóbbi a fogszabályozó szakorvos feladata. Ha a nyelvlökéses nyelést mint rossz beidegződést nem kezeli szakember, a fogszabályozás sem lesz eredményes – pontosabban nem hoz tartós eredményt. A fogakat ki lehet igazítani, de ha nem szűnik meg az alapprobléma, a nyelv újra deformálni fogja a fogakat.

A fogszabályzó orvos olyan fogszabályzó készüléket ad, ami kiegészíti a logopédiai terápiát. 7-8 éves korban face former vagy myofunkcionális trainer használata javasolt. Ezek segítenek a nyelv pozícionálásában, a fogívek fejlődésében, az orrlégzés kialakításában, a szájizmok erősítésében, valamint a fogak sorba rendezésében. Később, 10-12 éves kortól inkább rögzített fogszabályozós terápiát érdemes alkalmazni. Vannak már új generációs rögzített fogszabályzók, amelyekkel sok esetben elkerülhetők az ilyenkor szokásos foghúzásos technikák.

Emellett érdemes lenne mozgásterapeutát és masszőrt is alkalmazni, mivel a nyelvlökéses nyelés gyakran együtt jár a helytelen testtartással. A rossz testtartás következménye lehet a későbbi fejfájás vagy a koncentrációzavar is. Mindemellett szükség van olyan szakemberre, aki a különböző módszereket összefogja, koordinálja, valamint átadja a megfelelő információkat a szülőknek.

Nem gyerekbetegség

A nyelvlökéses nyelés, bár kialakulása a gyerekkorig vezethető vissza, egyáltalán nem gyerekbetegség. Ezt könnyű belátni: ha nem fordítanak figyelmet a gyerekkori rossz beidegződés megváltoztatására, a probléma nem múlik el magától, vagyis felnőtt korban is megmarad, gondot okoz.

Sajnálatos módon Magyarországon a hetvenes években készült legutóbb átfogó kutatás a témában, így a mai állapotokról még becslések sem állnak rendelkezésre. Az akkori becslések szerint felnőtt lakosság 38 százaléka szenvedett valamilyen mértékben myofunkcionális zavarban. Ez mára szakértők szerint bizonyosan magasabb, mivel a lakosság még kevesebbet mozog, és rág.

Szeretnék én is szép fogsort!