Több mint húsz éve foglalkozom fogszabályozással, de a legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy nincs két egyforma mosoly és nincs két egyforma út a megoldásig.
Mindig is orvos szerettem volna lenni. Már fiatal koromtól lenyűgözött az emberi test működése, az a hihetetlen összetettség, ahogy sok apró részlet együtt egy egésszé áll össze.
A fogszabályozásban találtam meg azt a területet, ahol mindaz találkozik, ami igazán érdekel:
- az orvostudomány,
- a precizitás,
- a finom mechanikai gondolkodás és
- az esztétika.
Szeretem azt a folyamatot, ahogy sok apró, pontosan megtervezett lépésből hosszú idő alatt kialakul egy harmonikus eredmény. Egy szép mosoly nemcsak esztétikai változás, hanem sokszor az ember önbizalmára és életminőségére is hatással van.
Talán ezért is szeretem ennyire ezt a szakmát. Különleges pillanat számomra, amikor egy kezelés végén valaki belenéz a tükörbe, és látni lehet rajta az örömöt és a büszkeséget.
Mindig fontos volt számomra az önállóság és az egyéni felelősség. Sokkal közelebb áll hozzám az a környezet, ahol minden páciens mögött ott van egy személyes történet, és minden döntés mögött ott van az orvos saját gondolkodása és felelőssége.
Talán ezért éreztem mindig igazán otthon magam egy saját rendelőben: egy olyan helyen, ahol nem futószalagszerű kezelés történik, hanem valódi kapcsolat alakulhat ki orvos és páciens között.
Fogszabályozó orvosként számomra a legfontosabb első lépés mindig az, hogy megértsem: a páciens mit szeretne elérni.
A kezelés nem egy fogszabályzó készülék kiválasztásával kezdődik, hanem egy beszélgetéssel.
Először meghallgatom a páciens elképzeléseit, kérdéseit és elvárásait, majd felmérem a lehetőségeket, szakmailag keretek közé helyezem azokat, és közösen mérlegeljük a különböző megoldások előnyeit és korlátait.
Számomra ritkán létezik egyetlen „jó” megoldás. Minden páciens más: mások az adottságai, az elképzelései, az elvárásai és az élethelyzete.
A cél nem az, hogy mindenkinél ugyanazt a módszert alkalmazzuk, hanem hogy megtaláljuk azt az utat, amely az adott ember számára a legjobb eredményt adja.
Fontosnak tartom, hogy a páciens mindig értse, mi történik vele. Egy hosszú fogszabályozási kezelés során nem szeretném, hogy bárki csak elszenvedje a folyamatot.
Legyen lehetőség kérdezni, legyen világos, hogy mi miért történik, hol tartunk, és mi lesz a következő lépés.
A bizalom nem egyetlen pillanat alatt alakul ki, hanem sok apró találkozás során épül fel.
A szakmai fejlődést mindig is nagyon fontosnak tartottam. Az elmúlt több mint húsz év során rengeteget tanultam kollégáktól, tapasztaltabb mesterektől, továbbképzéseken és természetesen a mindennapi klinikai munkából.
Ezekből az évek során fokozatosan kialakult egy saját szakmai szemlélet és eszköztár, amelyben ma már magabiztosan hiszek.
A modern technológiák és új kezelési lehetőségek fontos részei a szakmának, de önmagukban nem jelentik a megoldást. A valódi értéket az jelenti, hogy az orvos hogyan gondolkodik, hogyan tervezi meg a kezelést, és hogyan választja ki az adott páciens számára legmegfelelőbb utat.
Különleges örömmel és szakmai büszkeséggel tölt el, amikor olyan összetett esetekben is sikerül megtalálnunk a megfelelő megoldást, amelyek komoly kihívást jelentenek.
Az évek során sokféle kezelési helyzettel találkoztam, és fokozatosan kialakult az a szakmai szemlélet és eszköztár, amely segít abban, hogy egy-egy esetet több szempontból is megvizsgáljak.
Tapasztalatom szerint sokszor nem csak egyetlen út vezethet jó eredményhez. Fontosnak tartom, hogy a páciens minden lehetőséget megismerjen, annak előnyeivel és korlátaival együtt, és ezek alapján közösen válasszuk ki azt a megoldást, amely számára a legjobb lehet.
A fogszabályozás számomra azért is különleges terület, mert nem csak a fogak mozgatásáról szól.
A páciensekkel gyakran két évig vagy még tovább találkozunk, életük egy fontos időszakában.
Majdnem minden páciensemre emlékszem. Lehet, hogy sok év elteltével már nem mindig ismerném meg őket az utcán, de a kezelésekre, a fogakra és sokszor a történeteikre igen.
Sokukkal együtt éltem meg fontos pillanatokat: a lánykérést, a házasságot, a családalapítást. Másokról egy-egy apró történet jut eszembe: egy hobbi, egy tánctanfolyam, egy fontos életszakasz vagy egyszerűen az, hogy mennyire szeretett hozzánk járni.
Talán ezért is különleges pillanat számomra, amikor a kezelés végén valaki nemcsak az új mosolyának örül, hanem azt mondja:
„Jó volt ide járni.”
